Az ACEA friss elemzése szerint a jelenlegi piaci folyamatok alapján az EU 2030-ra és 2035-re kitűzött CO₂-kibocsátási céljai személyautók és kishaszonjárművek esetében már nem teljesíthetők. Bár a gyártók továbbra is elkötelezettek a 2050-es klímasemlegességi cél és az elektromobilitás mellett, a támogatói ökoszisztéma – az infrastruktúrától az ösztönzőkön át az akkumulátor-ellátási láncig – és a fogyasztói kereslet nem tartja a lépést a 100 százalékos zéró emissziós elvárásokkal.
A kizárólag akkumulátoros elektromos járművekre való átállás iparági versenyképességi kockázatokat hordoz. Európa még csak most kezdi felépíteni saját akkumulátorgyártási kapacitását, miközben a gyenge kereslet miatt a gyártók nehezen tudják nagy volumenben értékesíteni elektromos modelljeiket. Ez hosszú távon növekedési és foglalkoztatási problémákat is okozhat.
Kritikus helyzetben van a kishaszonjármű-szegmens, amelyben az elektromos értékesítések még a 2025-ös, 15%-os CO₂-csökkentési cél teljesítéséhez sem elegendők. Ha a szabályozás túl gyors tempót diktál, a vásárlók inkább tovább használják régebbi járműveiket – ami végső soron a flotta elöregedéséhez és magasabb kibocsátásokhoz vezethet.
Az ACEA ezért hárompilléres, pragmatikus megközelítést javasol a 2035 utáni szabályozási keretrendszerhez:
- Az elektromobilitás feltételeinek megerősítése – önmagában a CO₂-szabályozás módosítása nem elég. Több töltőinfrastruktúra, hálózatfejlesztés, a vehicle-to-grid megoldások támogatása és tartós vásárlói ösztönzők szükségesek ahhoz, hogy az elektromos járművek valóban versenyképesek legyenek.
- Háromsávos, szegmensalapú megközelítés – a személyautók, a kishaszonjárművek és a nehéz-teherjárművek eltérő használati profilja miatt külön szabályozási logikát igényelnek. A furgonok például egészen más üzemeltetési környezetben működnek, mint a személyautók, ezért célzott támogatásra van szükségük.
- Technológiai semlegesség – minden olyan hajtásláncot érdemes támogatni, amely mérhetően csökkenti a kibocsátást: plug-in hibridek, hatótávnövelős rendszerek, hidrogén üzemanyagcellák. A megmaradó, kis részarányú belső égésű járművek kibocsátása pedig többféle módon ellentételezhető – például flottamegújítással, alacsony szénintenzitású anyagok használatával vagy karbonleválasztási megoldásokkal.
Az iparági szereplők szerint Európának olyan szabályozási útvonalra van szüksége, amely egyszerre támogatja a dekarbonizációt, a versenyképességet és a fogyasztói igényekre épülő átállást.
